86. Ünnepi Könyvhét




2015. június 19., péntek

Annyira csodálatos volt, annak ellenére, hogy majd' megszakadtam a sok könyv súlyától. De ne szaladjunk ennyire előre...

Ha jól emlékszem, 11 könyvvel indultam el otthonról. 10-et dedikálásra, egyet pedig egy bloggernek vittem. Ott újabb 10 könyvvel gyarapodtam, de ezt később.

5:45 Igen, komolyan. Az ébresztőórám ilyen hajnali időpontra volt beállítva.

6:45 Anyu, menjünk már, lekésem a vonatot!

7:00 Huh, ideértem, Lilla is megvan (barátnőm, akivel mentem), és még a vonatot is rögtön megtaláltuk.

7:08 Induláááás!



Muszáj megjegyeznem, szégyen, hogy három és fél óra alatt lehet feljutni vonattal Budapestre. Odafelé egy átszállás volt, és a vonat, amivel többet mentünk (piros Flirt - tudok ám! :D) nagyon modern volt (mármint, Magyarországhoz képest). Szóval, annyira nem is volt gáz, bár a végén már nagyon szenvedtem. Szívből utálok vonatozni. Ha Japánban élnék, biztos más lenne a véleményem.

Egy gyors metrózás után (kb. 7 évesen metróztam utoljára) megérkeztünk a Vörösmarty térre (a részleteket inkább kihagynám, először full rossz irányba indultunk el, de aztán hamar megtaláltuk a helyes irányt). Öcsém, el sem tudom mondani, hogy mekkora meglepetésként ért az, hogy mennyien voltak. Valami elképesztő! Olyan jóleső érzéssel töltött el a dolog, hogy fiatalok-idősek, fiúk-lányok, kicsik-nagyok megfordulnak egy ilyen eseményen. És bár, nem olvasnak sokan Magyarországon, azért van egy mag, amelyik olvas mindenki helyett.

Így nézett ki felülről?...


Tudni kell rólam, hogy nem nagyon bírom a tömeget. Fóbiának azért nem nevezném, mert nem vagyok úgy rosszul tőle, hogy tüneteim is lennének, szimplán zavar az a sok frusztrált, tolakodó és rohanó ember. Ilyenkor legszívesebben bemennék egy csendes kis könyvesboltba, vagy leütnék mindenkit. Miután sikerült ezeket az érzéseket leküzdeni magamban, eljött az élvezetek ideje.

Először talán a Maxim Kiadó standjához mentünk, ahol végül, nem vettem át a megrendelt könyveket, mert akartam rögtön még többet cipelni. Körülnéztünk, majd átmentünk a Könyvmolyképző Kiadó standjához. Esküszöm, az emberek 75%-a KMK-s szatyorban vitte a könyveit. Kicsit népszerűek. Szóval, én megvettem a Losing Hope-ot (annak ellenére, hogy a Hopeless alig nyűgözött le, nagy vonalakban emlékszem csak a könyvre), az Oppositiont (én kis pici Daemonom, úgy hiányzott már :))), meg a Crash into You-t (McGarry jól nyomja, az első két részt olvastam angolul, a PTL-t pedig magyarul is. Bírom a szereplőket, és nagy dolgokról ír, de feldolgozhatóan.). Kaptam egy szép kis törzsvásárlói kártyát, egy kupont, meg persze az elengedhetetlen szatyrot.

Ezután végigjártunk több standot, én leginkább nézelődtem, mert kívülről fújtam a Könyvheti megjelenéseket. Hoztam pár könyvjelzőt a Gabó kiadótól, járkáltunk, kerestük a kiadók standjait a dedikálásokhoz (Móra, Főnix, Könyvtündér), majd célirányosan elindultunk az Agave Kiadóhoz. Ha Könyvhét, akkor Anita Blake (Laurell K. Hamilton vámpírvadászos sorozata). A kiadó minden évben egy részt ad ki, nyilván, a Könyvhéten. Nálam első dolog, hogy csekkolom a szép borítót, majd a fülszöveget, ami takarja a borzalmas tartalmat (kívánok erről a sorozatról írni egy szép, nagyon panaszkodós bejegyzést). Tehát beszereztem a Halálcsókot, ami csodaszép kék színű, és van rajta egy cuki tigris. A tartalmától már most herótom van, pedig bele sem olvastam. Elég, hogy tudom, Asher jelen lesz. Brr.



WOOOOW! Csak ezt tudom mondani az új kiadóról. Nem hisztitek el, a standnál álló hölgy (ez olyan furi, fiatalnak tűnt, de azért mégsem írhatom azt, hogy lány - vagy de?) felismert! Rákérdezett, hogy blogger vagyok-e, én meg nagy nehezen kinyögtem, ha ja, az vagyok. Fogalmam sincs, hogy honnan tudta, hogy én vagyok az aki. Persze, csekkolni tudták, ami, ha megtörtént, akkor köszönöm szépen. :D Éééés köszönöm a két szép kitűzőt is, amit kaptam tőlük. Nagyon kis cuki ez kiadó, és a honlapjuk is modern, és dizájnos. Négy könyvet írtam fel magamnak a hatból, viszont csak kettőt vettem meg. Az egyik a Szívatás volt, amit nagyon előre helyeztem a listán. A másik a Fekete doboz, amitől, bevallom, egy kicsit félek. Olyan tetszik is, meg nem is a leírás alapján. Túlteszem magam ezen, és akkor elolvasom!



A Könyvtündér standjánál dedikált Maros Edit, akinek elvittem egy könyvét én is aláfirkantani. Eredetileg, hármat akartam vinni (négy van meg, abból egy már dedikálva), de úgy döntöttem, hogy cipelhetek elég könyvet, szóval elég lesz egy is. Kaptam egy szép karkötőt is az aláírás mellé. Itt hamar végeztem, aztán, mivel ott volt közel a Főnix standja, átballagtunk oda. Nagyon nagy vacillálások, számolások és tanakodások után megvettem a Moirát, meg a Hóhér kötelét Wee-től (mármint, ő az író, nem tőle vettem). Szerettem volna a Holdárnyék 2. kötetét, meg a Pokoli teremtményeket is, de tudjátok, a keret... Egyébként, a Főnix Könyvműhely nagyon rendes volt, kaptam könyvjelzőket, és így utólag sajnálom, hogy a Rachel Ward könyveihez tartozókból nem hoztam. Majd legközelebb. Ott volt a standnál Wee is, így aláírta nekem a két vett könyvet, meg a Tolvajbecsületet, amit vittem magammal dedikáltatni.



Ugorjuk át azt a részt, hogy a mekiben közel két órát ültünk. Újra visszamentünk a tömegnyomorba, én megvettem a Maxim könyveket. Az Elviselhetetlen meg a Vajon létezik szerelem első látásra? jött velem haza. Sherry könyve azért, mert megvan az első kettő rész, és a Szerethetetlent olvastam is. Jennifert pedig nagyon szeretem, minden könyvét olvastam, mindegyik megvolt, kivéve ezt. Szóval most már ott csücsül a polcomon. Ezután történt egy kis kavarodás az Álomgyár kiadó 5 könyvével kapcsolatban. Nem részletezném a dolgot, utólag megkaptam/megfogom kapni a hiányzó köteteket.



Itt már jócskán eltelt az idő, ezért szóltam Lillának, hogy ne kezdjünk el járkálni, hanem menjünk a Móra standjához, ahol 16:00-kor dedikál Marni. Megajándékoztam magam az "Év okossága" díjjal, merthogy 15 óra 24 perckor már két méteres sor állt. Gyorsan mi is beálltunk a többiek mögé, ami tényleg szuper döntés volt, ugyanis negyed órán belül akkora sor lett, hogy tuti nem értük volna el a vonatot, ha nem az elején állunk. Egyszerűen elképesztő volt, hogy mennyien vártak Marnira. És a sort ne úgy képzeljétek el, hogy egy-egy ember, mert nem volt. Három-négy álltak egymás mellett, és mögöttük újabbak. Teljesen gátolták a közlekedési lehetőségeket. Sok ember volt a Könyvhéten, sokan sétáltak volna át a téren, de nehezen tudták ezt megoldani. Négy óra körül megjelent Marni, hatalmas "lehetetlen, hogy mindannyian rám várnak" vigyorral az arcán. Nem tudom, hogy csak Marnira jellemző ez az arcra ragadt, óriási mosoly, vagy az összes amerikai ilyen, de lényegtelen, mert a jókedvük ragadós. Érezni lehetett, ahogy sugározza magából a boldog energiát. Komolyan. Itt ahogy mondtam, hamar sorra kerültünk (hál' istennek, annyian voltak, mint az oroszok). Marni hihetetlenül cuki, odafigyelő, és a lelkesedése lankadhatatlan. Szeretnék köszönetet mondani Tijának, amiért szolgáltatott nekem csodaszép könyvjelzőket. Fantasztikus élmény volt találkozni Marnival. És akkor hadd írjam le, hogy olyan 15:50-kor mit beszültünk valami hapsival... (nyilván, nem szóról-szóra, csak nagyjából ez, a lényeget nézve - ja, és, olyan 45 körüli férfi lehetett)



"- Elnézést, megtudnák mondani, hogy miért van itt ez a sok ember?
- Persze, dedikálás lesz. 
- De mégis miféle dedikálás?
- *megmutatom a kezemben tartott könyveket* Hát, külföldi az írónő.
- De más külföldi író is van itt, és ott nincsenek ennyien.
- Ő Amerikából jött, és ez azért nem mindennapi...
- Annyira jól ír? Azért vannak itt ennyien? Milyen könyveket ír?
- Hát, igen, jól ír. Ifjúsági, romantikus. 

- Ha ennyire jó, akkor veszek tőle egy könyvet...
- *értetlenül nézünk egymásra, nem igazán jött át, hogy mit akart pontosan a bácsi*"


Annyit hozzá kell ehhez fűznöm, hogy tök érthetetlenül fogalmazott, és alig tudtam kihámozni, hogy mit akar, vagy hogy mire gondol. Soha nem tudnám leírni, hogy hogyan fejezte ki magát, amit itt olvashattok, az a nagyon kezdő verzió.

A hazafele vezető útról inkább nem mondok semmit, borzalmas volt. Pontosan ezért utálok vonatozni... De végül sikeresen hazaértünk, sok élménnyel és könyvvel gazdagodva.

Feel like...
Hú, már mindjárt 11 óra! Csak úgy megjegyzem, hogy nyolckor kezdtem el írni a bejegyzést... Örülök, hogy megint csak úgy ömlik belőlem a szó, de azért nem terveztem ilyen hosszan írni. Ilyen kis utószóként mondanék egy-két dolgot. Hogy miért volt nekem hatalmas élmény a Könyvhét? Mert ez volt az első ilyen esemény, amin részt vettem. 2013-ban lettem blogger, és azóta ez az első. Ez számomra elmondhatatlan élmény volt, hiszen eddig, mindig rendeltem a könyveket, legyen szó a Könyvfesztiválról, vagy erről. A végeredmény annyira tetszett, hogy minden ilyen eseményre felfogok menni ezentúl, így vagy úgy, de megoldom. Szívesen találkoznék és beszélgetnék veletek is amúgy, többen mondtátok, hogy felismertetek. Nyugodtan gyertek oda, szólítsatok meg, barátkozó típus vagyok. Oké, hogy ti olvassátok az én élményeimet, de én is kíváncsi vagyok, hogy ti hogyan látjátok a dolgokat. Egy-két embert lehet, hogy felismernék, mert annyit látom a nevét, meg a képét az oldalamon, de annyi ember közt... Meg hát, annyi képet és nevet látok itt az oldalon, hogy szinte lehetetlen megjegyezni mindenkit. Szóval léci, ha felismertek, jelezzétek bátran.

Ennyi lett volna az én kis Könyvheti beszámolóm. Remélem, nem nagyon alszotok el rajta... :)


Ui: Egy-két kép, mert nem fért el mind a szövegek között.

Így indultam otthonról... :D

A vásárolt könyvek együtt. Nagyon kevés ahhoz képest, hogy
mennyit terveztem...


Apróságok :))

Ennél borzalmasabb kép nem is készülhetett volna rólam. 
De Marni vigyora jól látszik.. :)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Címkék

2014 2015 3-ra értékelt 3.5-re értékelt 4-re értékelt 4.5-re értékelt 5-re értékelt A játszma A lány akit soha senki nem vett észre A sötétség városa A szerelem bolondja alakváltó Alexandra Álomgyár angol angol olvasmányaim angyal Angyalok bukása Anna és a francia csók antikvárium Anton DiSclafani Aria Brighton Balszerencsés tündérmese Beth Ciotta book tag boszorkány Bűbájtalan Chanda Hahn Chicago Stars Ciceró Cupcake imádók klubja Csillagainkban a hiba démon disztópia dráma EL James Eleanor és Park Elizabeth Richards Eve Dallas Fall Away fantasy Fekete város krónikái film filmkönyv Flat out love Főnix Könyvműhely Games Geek Girl Gold Book Halálos hálátlanság Holly Smale humor Hundred Oaks ifjúsági Illia illusztrált Jennifer L. Armentrout Jessica Park JLX John Green kaland kedvenc Kelly Oram kérdőív kisregény Kivédhetetlen szerelem kortárs könyvajánló Könyvhét Könyvmolyképző krimi Lauren Oliver LOL könyvek sorozat Lorraine Heath lovassport Luxen magamról magánkönyvtár mágia Manó Könyvek Marni Bates Maxim megjelenés Menő-riadó Kambodzsában Mesterkulcs Miranda Kenneally misztikus Móra NA new adult Nora Roberts (J D Robb) nyereményjáték nyertesek Nyrae Dawn off Opál Pánik paranormális Penelope Douglas Penryn & the End of Days posztapokaliptikus Rainbow Rowell realista recenziós regény romantikus Ruth Frances Long sci-fi Scolar Smith Gimi sport steampunk Stephanie Perkins Susan Ee Susan Elizabeth Phillips Szeretni bolondulásig Szívatás Szívzűrterápia strébereknek szórakoztató irodalom Szürke ötven árnyalata testvérek The Treachery of Beautiful Things thriller történelmi történelmi romantikus tündér Ulpius-ház urban fanatsy űrutazás Vak végzet vámpír várható vérfarkas Vérvörös rabság Vesélyes vágyak Victoria Vivien Holloway Winie Langton történetek WOW Kiadó YA

Kövess Facebookon is!

Kövess Email-ben is!

Copyright © 2015 • Kiruu zakkant kuckója